Fejezetek


"A következő pillanatban, egy éles fény elvakított, majd émelyegni kezdtem. Megdörzsöltem a szemem, és próbáltam látni, de még legalább egy percig nem ment. Amikor pedig újra láttam, azt hittem hallucinálok…
Már nem az erdőben voltam, hanem inkább egy teremben."

"Kezeim a testem mellé estek, és éreztem, ahogy térdem megremeg, a testem pedig kifejezetten nehéz lesz. Nem tudom, hogy mégis hogy nem rogytam térdre. Csak pislogtam magam elé és motyogtam. Lehetetlen… Hányingerem lett és forgott velem a szoba. Kétségbeesetten győzködtem magam, hogy ez csak egy álom, a szemeim egyre jobban szúrták a könnyek, a fejem lüktetett, de nem tudtam felébredni. Nem… Ez nem lehet valóság…"

"Lassan, de biztosan haladtam az idióta kérdések között. Vagyis, nem idióta, de én nem értettem. Számomra olyan volt, mintha kínai keresztrejtvényt fejtenék. Milyen tündérrel dolgoznék együtt, meg mi tartalmaz maanát… Azt sem tudtam, hogy mi az a maana. Viszont nem zargattam Kerot, aki közben egy másik papírra jegyzetelt. Bár biztos nem bánta volna, de nem mertem. Én a beszari…
– Mi van? – kiáltottam fel hangosan. – Kero, ez a kérdés hibás!
– Nem, az helyes – bólogatott a fiú.
– De hát háromszor van felsorolva Miiko, mint lehetőség, hogy kinek engedelmeskedem…
– Mert Miiko szava szent és sérthetetlen, az Ő szava felülírja a gárdavezér szavát is – magyarázta a fiú.
– Jaj nekem…"

"Hosszú pillanatokig fel sem fogtam, hogy mi van. Én, aki még a saját árnyékától is fél, és a háborús játékokban az első percben meghal, bekerültem a harcosokhoz. Én, mint harcos… Kedvem támadt kínomban felröhögni. Még egy hivatalos telefont sem mertem elintézni, nemhogy részt venni egy harcban. Egy igazi harcban… Kero említette, hogy háború van, de többet nem mondott. Éreztem, hogy ki kell kérdeznem a dolgokról. Okosabb akartam kicsit lenni, főleg azért, hogy mennyire kell félnem. Eszembe jutott, hogy megkérdezhetném az unikornist, aki épp feltűzte rám a kitűzőt, de nem mertem. Na, látjátok?"

4. rész: - Mery
"Dühös lettem, és idegemben egy jó nagyot vágtam az ajtóra. Szegény nyílászáró, pedig Ő nem is tehetett semmiről… Mery miattam ment el, hibásnak éreztem magam, muszáj volt megtalálnom. Ekkor eszembe jutott az ablakom. Azonnal odarohantam, és kitártam, és jobban körülnéztem. Nem messze volt egy ág, ami erősnek tűnt. Nem is gondolkodtam sokat, megragadtam, és elkezdtem kimászni. Még sosem örültem ennyire, hogy Nevra többször is megjelent a szobámban az ablakon keresztül, hisz úgy ez a lehetőség nem is jutott volna eszembe… Legalábbis nem ilyen hamar."

5. rész: - Éotile Filante
"Hirtelen, fel sem fogtam mi van. Egy árny állt előttem, átlátszó volt, ám mégis lehetett látni az alakját. Karcsú, női test volt, hosszú hajjal, és kisebb izmokkal. Egy szellem állt előttem, és védett a halálos csapástól. Mindenki álla leesett, talán jobban is, mint nekem – megnyugtató volt a gondolat, hogy Ők is képesek meglepődni."

6. rész: - Ismeretlen szó: Feladni
"– De… Nem érted… Egész életemben mindenki csak egy senkiként tekintett rám. Csak apám volt, aki elismert engem, de… Ez így nem élet. Azt akarom, hogy mások is lássák, hogy mire vagyok képes. Most megsérültem, de ez nem hagyom, hogy hátráltasson. Mi lesz velem egy csatában? Ha ott megsérülök, akkor nem tudok pihenni. Ha most megszokom a fájdalmat, akkor nagy esélye van, hogy harcolni is tudok majd. Kérlek Valkyon, taníts engem, adj feladatot, amihez csak kéz kell! Be akarom bizonyítani, hogy méltó vagyok a tőrre és arra, hogy most itt lehetek! – húztam ki magam, és végre be tudtam valakinek vallani, ami zavart."

7. rész: - Nem vagyok gyilkos
"A hátam hamar találkozott a poros talajjal, szerintem a bőröm fele ott is maradt, legalább is a fájdalom alapján. Sőt, egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni. De nem volt sok időm a diszkrét fuldoklásra, ugyanis Valkyon egy fokossal közeledett felém. Ijedtemben előkaptam a tőröm majd magam elé emeltem. A kis, húsz centis penge erősebb volt, mint amit az ember gondolt, sőt, ha használni is tudom, talán még mesterem fokosát is elgörbítem. Jó is lenne, mi? Szóval, ellöktem magamtól az ezüst hajút, majd álló helyzetbe tornáztam magam és elkezdtem figyelni. Nem csak a harci stílusa volt más, hanem a mozgása is, sőt, maga az állása. Nem értettem mi lehet Valkyonnal, de kezdtem úgy érezni, nem azzal harcolok, aki tanított."

8. rész: - Keenor, barát vagy ellenség?
"Az ijedtségtől hirtelen azt sem tudtam, hogy sikoltsak, meneküljek, vagy egyszerűen csak maradjak ott, és várjam a halált. Amikor kinyitottam az ablakot, akkor sok mindenre számítottam, például Nevrára, de nem egy támadóra. Más bezzeg ha kinyitja azt a fránya ablakot, akkor berepül egy légy, méh, esetleg szúnyog, de nekem nem volt ekkora szerencsém. Még Jehova tanúit is szívesebben fogadtam volna, mint ezt az akárkit. Rose ekkor odarohant, hogy megvédjen engem, és fogait a „vendégembe” mélyesztette. Ezalatt a tőrömért nyúltam, s mire visszafordultam, addigra Rose mér ájultan hevert a földön, támadóm pedig lesújtani készült."

9. rész: - Eldaryára esküszöm!

"Egy héttel a vizsgálatok után, Kero kopogtatott az ajtómon. Annyira komoly volt, azt hittem kiderült mi történt. Már kezdtem volna szabadkozni, amikor kijelentette, hogy harcos lettem. Nos, az volt az a pillanat, amikor a fiú gyors reflexeinek hála, nem találkoztam a padlóval. Nem ájultam el, mert tudatomnál voltam, mindössze annyira megriasztott a tény, hogy elfelejtettem, hogy kell állni. Meg úgy amúgy is… Addig mindenkitől kaptam hideget-meleget – elsősorban hideget –, amiért nem öltem meg Dazart, aztán mégis betesznek a harcosokhoz. Eldarya összezavart. Nem tett jót a mentális egészségemnek."
10. rész: - Harcosok között

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése